„Az igazság szabaddá tesz…” „Málenkij robot”, avagy ártatlanul, ítélet nélkül kényszermunkán a Szovjetunióban
„Mai magyar társadalmunk egyik legégetőbb és legfájóbb kérdése a fogoly-ügy.
Érdekelve van ebben annak minden rendű rétege és minden rangú tagja.”
(Teleki Géza vallás és közoktatásügyi miniszter)
1945-1947 között a magyar társadalom
egyik legégetőbb kérdése a szövetséges
hatalmak fogságába került katonai és polgári személyek sorsa és mielőbbi hazahozatala volt. Annál is inkább, mivel a második világháború alatti, 172 ezer km2-es
és 14,7 millió fős Magyarországról mintegy 300 ezer főnek a nyugati és több
mint 900 ezer főnek – köztük mintegy
300 ezer civilnek – a szovjet (hadi)fogság* sanyarú sorsa jutott osztályrészül.
A mai Magyarország területére vonatkozóan a szovjet (hadi)fogságba kerültek
száma 6-700 ezer főre tehető.
(* hadifogság és internálás együtt)
Teleki Géza sem hadifogoly-, hanem fogoly-ügyről írt, mert tudta, hogy magyar katonákon kívül civilek százezrei is szovjet
fogságba kerültek, akik közt nők és lányok
is voltak jelentős számban. Mégis a korabeli, a Vörös Hadsereg által megszállt, a Szövetséges (szovjet) Ellenőrző Bizottság által
„felügyelt” Magyarországon róluk is csak a
hadifogoly-ügy keretében lehetett szólni.
Az orosz levéltárakból előkerült szovjet
dokumentumok is azt igazolják, hogy a civil
foglyok megnevezése, hogy azok hadifoglyok, internáltak vagy csak egyszerűen letartóztatottak az mindig a felsőbb szervek
parancsaitól függött.
A hadifoglyok és internáltak közti különbség értelmezésében
fennálló zavart a hadifoglyokról szóló, a
Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa által
1941. július 1-én jóváhagyott, 1798-800. T.
(Titkos!) számú határozata is elősegítette,
amely szerint: „Hadifoglyoknak minősülnek: a Szovjetunióval hadiállapotban lévő
államok fegyveres erejéhez tartozó mindazon személyek, akik katonai tevékenység
során estek fogságba, továbbá ezen országoknak a Szovjetunió területére internált
polgári személyei.”
MÁLENKIJ ROBOT
A kifejezés eredete az orosz málenkaja rabota (маленькая работа), ami „kis munkát” jelent. A második világháború során Magyarország területére érkező szovjet fegyveres szervek – a Vörös Hadsereg és a Belügyi Népbiztosság (NKVD) – emberei többnyire ennek a kifejezésnek a sűrű használatával vagy csak néhány perces igazoltatás ígéretével, hazugságával hurcolták el a polgári lakosság tömegeit 13 évestől a 76 évesig több éves kényszermunkára. Így csapták be az ártatlan civilek százezreit, hogy az esetleges tiltakozásoknak, ellenszegüléseknek, valamint a szökési kísérleteknek elejét vegyék. Ezért vált a kifejezés a polgári lakosság ítélet nélküli, tömeges elhurcolásának és több éves szovjetunióbeli kényszermunkájának a kifejezésévé.
INDOKOK, CSOPORTOK
A tömeges elhurcolásoknak két alapvető indoka volt, a (rabszolga)munkaerő beszerzés és a megtorlás. Sztálin már az 1943. március 23-i Edennel, a brit külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén leszögezte: „Magyarországot meg kell büntetni.” Mindezeken túl a korabeli Magyarországról történő elhurcolásoknál három jól elkülöníthető, de esetenként keveredő ok, illetve indok érhető tetten.
Ezek alapján a „málenkij robotosok” alapvetően három csoportba sorolhatók:
- hadifogolylétszám-kiegészítés
- etnikai tisztogatás
- németként való internálás
Még 1947-ben is a magyar társadalom egyik legfontosabb kérdése a (hadi)fogolykérdés volt.
Rákosi Mátyás 1947. áprilisi moszkvai tárgyalásain is egyértelműen kifejtette Molotovnak, a szovjet külügyminiszternek, hogy a magyar társadalom egyik legfontosabb ügye, egyik legsúlyosabb problémája a hadifogolykérdés.
„Molotov kérdése:
Mely kérdéseket tartanak tehát a legfontosabbaknak?
Rákosi válasza:
A csehszlovákokkal való viszony rendezését és a hadifoglyok kérdését."
A Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországon a civilként elhurcoltak tömegeiről is csak mint hadifoglyokról lehetett beszélni. Ahogy a kommunista párt által kiadott hetilap, a Magyar Hadirokkant Hadifogoly Híradó egyik 1948. évi számának címlapjából is kiderül: a 3000 „hadifogoly” között 960 polgári személy is hazatért, akik közül 580 nő volt, annak ellenére, hogy a Magyar Királyi Honvédség katonái között nők nem voltak.
Magyar Vöröskereszt Hadifogoly Tudósítójának 1946. 5. számának címlapja, amelyet a szovjetek nem sokkal később betiltottak. Ma az újságnak mindössze csak 4 példánya található meg az Országos Széchenyi Könyvtárban. A Magyar Vöröskereszt Hadifogoly Osztályának teljes 1945-ös és 1946-os iratanyaga eltűnt.
Schutz Istvánné Frank Erzsébetet német származása miatt „internáltként” hurcolták el a Szovjetunióba kényszermunkára, mégis – ahogy a hazatéréséről kapott igazolásán olvasható – „Igazolvány hadifogságból hazatért részére”. (W. Müller Judit gyűjtése, Janus Pannonius Múzeum, Pécs)
A Kisgazdapárt napilapjában,
a Kis Újságban naponta százával továbbítanak üzeneteket a foglyoktól a hozzátartozókhoz a
Hadifogoly-üzenetek rovatban.