1. Az egyik, egy legfelsőbb szintű, központi utasítás, amelyben elrendelték, hogy minden férfit össze kell szedni és hadifogságba kell vinni, aki 1941-től bármennyi időre katona volt, függetlenül attól, hogy a Vörös Hadsereg odaérkezése előtt akár több évvel is leszerelték. Azonban a parancsot az ahhoz kapcsolt létszámtervek teljesítése miatt sokszor a 16-65, vagy 14-50 éves férfiakra, fiúkra vonatkoztatva alkalmazták a Székelyföldtől Vas vármegyéig.

2. A másik, helyi szintű, szubjektív döntés volt, amikor egyes szovjet magasabb egységek (hadseregek, frontok) parancsnokai a feletteseik által kitűzött hadműveleti célok elérésének a sikertelenségét, illetve késését az ellenséges erőknek a vártnál magasabb létszámával magyarázták, s mivel ez nem volt igaz, a hiányzó hadifoglyokat civilekkel pótolták. Ilyen történt például a tordai, a tiszántúli páncélos és a budapesti csata következtében.

AZ ELHÚZÓDÓ TORDAI CSATA MIATTI ELHURCOLÁSOK CSAK A MAGYAROKAT ÉRINTETTÉK

Tordánál a magyar csapatok némi időleges német segítséggel 26 napon át tartóztatták fel a 4-5-szörös túlerőben lévő szovjet-román csapatokat. 

A tordai áttörés elhúzódásának indoklásául a szovjet katonák román fegyvertársaik segítségével Kolozsvárról, Tordáról és a környező falvakból 7-8 ezer civil magyar férfit és serdülő korú fiút hurcoltak el „hadifogolyként” többéves kényszermunkára a Szovjetunióba.

DEBRECENI HADMŰVELET KUDARCA MIATTI ELHURCOLÁSOK

A Legfelsőbb Főparancsnokság parancsa szerint a 4. Ukrán Frontnak át kellett törnie az Északkeleti-Kárpátokon Csap térségébe, míg a 2. Ukrán Frontnak délről észak felé kanyarodva kellett elérnie Csap térségét, ahol a két Ukrán Front találkozva bekeríti és felmorzsolja az Észak-Erdélyben lévő 2. magyar és a 8. német hadsereget, valamint a Kárpátalját védő 1. magyar hadsereget. 

A szovjet hadműveleti cél teljesítését a térségbe érkező német páncélos alakulatok hatékony ellentámadásai megakadályozták. 

A szovjet parancsnokok a hadműveleti kudarc részbeni magyarázatául Debrecenben és Nyíregyházán, valamint a környékükön lévő településekről 7-10 ezer civilt, mint „partizánt” szedtek össze.

„Aztán jöttek az oroszok… […] Akkor már szárnyra kapott a hír, hogy fogdossák össze az utcáról a magyarokat, s velük egészítik ki a fogolyszállítmányokat. Jöttünk a város felé, és […] megpillantottuk a sorba terelt tömeget.
Fegyveresek vették körül az egybeterelt civileket, több volt a román katona, mint az orosz. Minket is bevágtak a sorba, és faggatni kezdtek: »Ce eşti, román sau ungur?« [Mi vagy, román vagy magyar?]
Mondtuk, hogy magyarok vagyunk. Na, akkor álljunk csak nyugodtan. Gyönyörű októberi nap volt, úgy is öltöztem, kiskabátban, félcipőben. Azt mondták, hogy a felrobbantott hidakat kell felépítenünk.” 
(Egy kolozsvári elhurcolt visszaemlékezése)

Készült Mihályi Balázs térképének felhasználásával