A trianoni határon kívüli, de a Kárpát-medencén belüli területeken történt elhurcolásoknál az tapasztalható, hogy a Magyarországgal szomszédos országok területén a szovjetek általi tömeges elhurcolásokat igyekeztek a magyar lakosság eltávolítására, megfélemlítésére is felhasználni. A legnagyobb mértékű etnikai tisztogatásra Kárpátalján és a vele szomszédos területeken került sor a területet elfoglaló 4. Ukrán Front Katonai Tanácsának 1944. november 12-i 0036. számú szigorúan titkos parancsa alapján. A parancs célja Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolásának az előkészítése volt.

Ezzel nemcsak kiiktatták a katonaköteles korú helyi magyar és német férfi lakosságot, hanem egyúttal megfélemlítették az egész térség lakosságát. Ezzel kívánták megelőzni a Szovjet-Ukrajnához való csatolás elleni esetleges ellenakciókat. A 0036-os parancs publikus változataként a városokban már 1944. november 13-án megjelentek a „Városparancsnokság 2. számú parancsa” felzetű falragaszok, amelyben jelentkezésre szólították fel a 18-50 éves közötti férfiakat, akiket aztán fogságba vetettek. Így az emberek felkészületlenül, megfelelő ruházat, élelem és evőedények nélkül kerültek több éves „hadifogság”-nak nevezett kényszermunkára. A hiányzókat más korúakkal pótolták.

Mintegy 30 ezer 17-76 éves korú magyar és kisebb részt német nemzetiségű fiút és férfit hurcoltak el Kárpátaljáról szovjet hadifogságba. Közülük több ezren meghaltak a Kárpátokbeli gyalogmenetek közben vagy valamelyik gyűjtőtáborban, a legtöbben a szolyvai lágerben. Amikor a kárpátaljai magyar férfi lakosság már a hadifogolytáborokban volt fogva tartva, akkor, november 26-án tartották meg Munkácson Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsának az alakuló ülését, amely egyhangúlag mondta ki a Szovjet-Ukrajnához való csatlakozást.

Részlet a 0036-os parancsból: 

 „Egész sor településen német és magyar nemzetiségű hadköteles személyek laknak, akiket ugyanúgy, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni és hadifogolytáborba kell irányítani. […] Fagyejev vezérőrnagynak, a hátország ellenőrzésével megbízott NKVD-osztagok parancsnokának utasítania kell alakulatait, hogy a felsorolt személyek felkutatása és letartóztatása irányában erőteljesebb munkát fejtsen ki.”

---

„...a láger képe már kívülről is elrettentő volt. Fokozta a döbbenetet, hogy kapunyitáskor először egy hullákkal megrakott nagy teherkocsi jött ki, mi utána indultunk befelé. A látvány belülről még rettenetesebb volt. A drótkerítésen belül dühöngött a flekktífusz. Naponta 2-3 kocsi halottat szállítottak el. Az elhelyezés is embertelennek volt mondható. 8-10 000 embert zsúfoltak öszsze aránylag kis területen. Aki szerencsés volt, fedél alatt, ülve aludva tölthette az éjszakáját, de a deportáltaknak kb. 1/5-e kinn a szabadban havon töltötte éjszakáját. Az emberek, mivel le voltak gyengülve hullottak, mint a legyek. Nem egyet a láger végén lévő pöcegödörből húztak ki. Ez a gödör 10 méter hosszú, 3m széles, és 2m mély volt. Ezeken fosznideszkák voltak keresztbe téve, mely képezte a WC-t. A nagyon gyenge foglyok egyszerűen beleszédültek a fekáliába, s mire kihúzták őket, már halottak voltak.”
 (Nagy László viski lakos visszaemlékezése a szolyvai (hadi)fogolytáborra)

A 0036-os parancs alapján elhurcoltak útvonala. (Készítette: Molnár D. Erzsébet)