„Az igazság szabaddá tesz…” „Málenkij robot”, avagy ártatlanul, ítélet nélkül kényszermunkán a Szovjetunióban

A ceglédi hadifogolytábor egyik lágerrészlegének helyt adó huszár laktanya.
HADIFOGSÁGBAN MAGYARORSZÁGON, A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
1944. szeptember – 1945. december
„A magyarországi táborokkal úgyszólván senki sem foglalkozott, mert azok jóformán megközelíthetetlenek.”
(Cséffalvay István őrnagy, miniszteri megbízott)
A trianoni Magyarország területén közel 50, a Kárpát-medencében több mint 70 hadifogolytábort alakított ki, -amelyek közül a legnagyobb a ceglédi volt.
A Kárpát-medence hadifogolytáborait mintegy 1 millió ember járta meg, köztük több mint 700 ezer magyar, akiknek 1/3-a civil volt. Utánuk a legtöbben a németek voltak. Rajtuk kívül még osztrákok, szlovákok, ruszinok, románok, dél-szlávok, olaszok, sőt franciák, lengyelek és egyéb nemzetbeliek is megtalálhatók voltak.
ÉLETKÖRÜLMÉNYEK
A táborokban borzasztó körülmények uralkodtak. Az épületek eredeti befogadóképességéhez képest 20-, 30-szoros volt a túlzsúfoltság. Tisztálkodásra alig volt mód, sőt még ivóvíz sem jutott mindenkinek. A túlzsúfoltság, az antihigiéniás körülmények, a gyenge és egyoldalú élelmezés következtében az emberek között aratott a halál. Gyorsan kialakultak a járványok, terjedt a vérhas és a tífusz. Orvosság nem, csak elkülönítés volt. A nagyobb táborokban, volt, hogy naponta több mint 100 halottat is elföldeltek meztelenül, többnyire jeltelen tömegsírokban.
Sokan több lágert is megjártak, mire bevagonírozták őket a Szovjetunió felé. Az itt eltöltött több hónap alatt a foglyok mintegy 15-20%-a meghalt, többségük civil volt.
SZABADULÁS
A magyar kormány mindent megpróbált a foglyok érdekében, de nem sok sikert ért el. Ugyanakkor fokozatosan engedték el a betegeket, valamint sok 18 év alatti és 50 év feletti civil foglyot.
Összesen 150-200 ezer, többnyire munkára alkalmatlan beteg foglyot engedtek szabadon a Kárpát-medencéből.
„Gödöllő közelében nagy koncentrációs tábor létesült, ahol mintegy 40 ezer internáltat őriznek és onnan ismeretlen céllal kelet felé deportálják őket.
(A svájci követség jelentése a gödöllői hadifogolytáborról)
GYALOGMENETEK A LÁGEREKIG, A LÁGEREK KÖZÖTT
„Mivel elfogatásunkkor alkalmassági vizsgálatot nem végeztek, sok beteg ember is közénk keveredett. Ezek közül többen nem bírták a gyaloglást és összeestek, kibuktak a sorból. A ruszkik nem sokat problémáztak velük, helyben agyonlőtték őket.” (Balczó István civil „hadifogoly”)
CIVILEK ÉTKEZÉSE A LÁGEREKBEN
„Az úton kialakultak kisebb, nagyobb közösségek. Például mi hárman úgy értünk estére a hadifogolytáborba, hogy volt egy konzervdobozunk, ez az életet jelentette, mivel volt miből enni. […] Első hét végén meghalt az egyik társunk, így már kettőnké volt a konzervdoboz. A következő hét végén már egyedüli tulajdonosa voltam a konzervdoboznak. Gazdag lettem. Szereztem egy vastagabb fűzfaágat és abból faragtam egy kanalat.” (Balog József civil „hadifogoly”)
HALÁLOZÁS
„Januártól már javában dühöngött a kiütéses tífusz, s kisebb mértékben a vérhas is pusztított. ... a kórházból naponta 30-40 halott került be a hullakamrába. A temető emberek innen csak sötétedés után vihették ki őket. A hullákat az országút túlsó oldalán tették közös sírokba. A flekktífusz kb. nyár elejéig tartott, akkor viszont fölerősödött a vérhas-járvány. A halottak és a tömegsírok száma ismét emelkedett...” (Dr. Dubecz Sándor, a bajai hadifogolytábor kórházának főorvosa)
Magyarországi (hadi)fogolytáborok néhány dunántúli gyalogmenet útvonallal.
Útközben eldobott üzenetekkel,az ún. „szélpostával” értesítették a hozzátartozókat hol létükről. A „szélposta” szövege: „Nagyon kérem, legyen szíves postán a Szüleimmel közölni, hogy a fiúkat, Sanyit a győri fogolytáborból Bécs irányába vitték.” (MNLOL)
A legtöbb magyarországi hadifogolytábort 1945 augusztusában számolták fel a szovjetek, amivel együtt járt a (hadi) foglyok szabadon bocsátása is, ugyanis az egészségesebbeket elszállították, s csak a betegek és a teljesen legyengültek maradtak a végén a lágerekben.


Egy Budapestről elhurcolt civil névjegykártyájából készült „kőpostája”,amelyet kőhöz erősítve dobott ki a ceglédi láger szögesdrótkerítésein
keresztül értesítve családját hollétéről. (Bognár Zalán gyűjtése)
(Fotó: Jójárt György)
Egy a sok közöl. Lux István budapesti civil elhurcolt „névjegye” a ceglédi láger egy téglájába vésve.
(Fotó: Jójárt György)
Több színművésszel együtt Mádi Szabó Gábor is megjárta a ceglédi hadifogolytábort, s „névjegyét” az egyik téglába vésve hagyta ott.
(Fotó: Jójárt György)
„Hét hónapja fogoly vagyok,
Hét hónapja borsó levest kapok.
Eljött a 12 óra jött a rossz borsó.
Hogy egy napos korában egye meg
a pondró.”
Az egyhangú étkezésre, a zsizsikes
borsóra panaszkodó tégla-vers,
amely egyben megdöbbentő
információt is hordoz, hiszen 7
hónapja fogoly és még mindig egy
magyarországi fogolytáborban
sínylődik.