„Az igazság szabaddá tesz…” „Málenkij robot”, avagy ártatlanul, ítélet nélkül kényszermunkán a Szovjetunióban
ÚT A SZOVJETUNIÓBELI GUPVI LÁGEREKBE
A civil foglyok kiszállítása a Szovjetunióba fogoly státuszuktól függően, más szerelvényekben és általában más átszállási, illetve más átvagonírozási helyek közbeiktatásával történt.
Az internáltként elhurcoltak – a sztálini határozat szűk határideje miatt – gyorsabban, általában 1 hónap alatt kijutottak a szovjetunióbeli céltáborokba. Útjukat többnyire a romániai Iașiban, kisebb részt Focşaniban vagy Adjudban csak annyiban szakították meg, hogy átszállították őket a széles nyomtávú síneken közlekedő, szovjet vagonokba. Úti céljuk elsősorban Dél-Ukrajna, azon belül is a Donyec-medence (Donbasz) volt, de voltak, akiket az Urálba, vagy a Kaukázusba vittek.
A hadifogolyként elhurcoltak kiszállítása a szovjet lágerekig, kétszer annyi ideig, átlagosan 2 hónapig tartott. Egyes fogolycsoportoknál elő- fordult, hogy útjukat meg kellett szakítani az elosztótáborok előtt még valamelyik Kárpát-medencei tranzittáborban, mint például a temesváriban vagy
a brassóiban. Őket két útvonalon szállították ki. A fő útvonal délkeleti irányú volt. Ebben az esetben a foglyok mintegy 75%-a a Focşani-i, míg a többiek a Ramnicu Sarat-i, Tecuci-i vagy a Ploiestiben lévő
átmeneti-elosztótáborokon keresztül jutottak a Szovjetunió legkülönbözőbb, főként európai területein kialakított táboraiba. A másik északkeleti irányú volt, amely a máramarosszigeti
átmeneti-elosztótáboron keresztül haladt.
Magyarországon a bedrótozott ablakú vagonokba általában 40-60 főt zártak be, míg a nagyobb, többnyire szovjet vagonokba már 80-100 főt.
A szállítás alatt az élelmezés a táborbelinél is rosszabb volt. Vizet is alig kaptak, hogy a teljesen legyengült foglyok ne tudjanak megszökni. Ennek ellenére szinte mindegyik fogolyszállítmányból megpróbálkoztak szökéssel, több-kevesebb sikerrel.
A felkészültebben fogságba vetett internáltak közül a céltáborig tartó rövidebb időnek is köszönhetően kevesebb ember, kb. 3-5% halt meg, míg civil „hadifoglyoknál” ez az arány mintegy 30% köszönhetően a felkészületlenségnek, a sokkal hosszabb és több lágeren át vezető útnak.
ELHELYEZÉS
„40 ember egy vagonba. Minden ember egy üres konzerves dobozt kapott. Minden vagonban volt egy vizesvödör… Mikor besötétedett lefeküdtünk a padlóra, mindenki csak az egyik oldalára, másként nem fértünk volna el. Vezényszóra fordultunk meg, mikor valakinek megfájdult a csípő és vállcsontja.
(Baranyai Béla civil „hadifogoly”)
A FOKSÁNYI ELOSZTÓLÁGERBAN
„A szemünk láttára százak és százak haltak meg. […] A lágeren kívül hatalmas, hosszú, mély árkokat ásattak a foglyokkal, ahová naponta több száz halottat vermeltek el.” (Vásárhelyi József civil „hadifogoly”)
ELLÁTÁS
„… sokáig álltunk és rettenetesen szomjasak voltunk. Kiszóltunk a vasúton dolgozó embereknek és könyörögtünk, hogy adjanak vizet. Ők mondták, hogy rossz a víz, de mi csak könyörögtünk, azt mondtuk, hogy csak egy kicsit szeretnénk bevizesíteni a szánkat a patak vizével. Azok, akik ebből sokat ittak, meg is haltak. Két napig ott voltak velünk a halottak, mire megálltunk és akkor elvitték őket.” (S. J-né németként internált)
AZ UTAZÁS FOLYTATÁSA A SZÉLES NYOMTÁVÚ SZOVJET VASÚTON
„Fogsányban voltunk vagy három hétig, ahonnan egy másik szerelvénybe raktak és a Donyec-medencéig vitt bennünket a vonat. Nyolcvanan voltunk egy vagonban, mire odaértünk négyen haltak meg közülünk.” (Gömöri Lajos civil „hadifogoly”)
Ez a korábbi propaganda plakát jutott sok civil férfi eszébe, amikor bevagonírozták őket a Szovjetunió felé.
Egy a sok közül. Kál-Kápolna vasútállomás, ahol több ezer németként internáltat vagoníroztak be a környékről, a Dunakanyarból, sőt Budapest környéki településekről.
Az elhurcoltak többségét ilyen, ún. „G” típusú vagonban szállították, amelybe általában 40 főt zsúfoltak be.
Vagonokban a Szovjetunió felé.
A „névjegykártyás civil” útja a Kárpátmedencében a fogságba vetéstől a Kárpátokig Foksány felé
Egy Budapestről elhurcolt civil „hadifogoly” szélpostája Brassóból, a vagonból, amelyet együttérző emberek továbbítottak Budapestre a családjának.