8. oldal

„Az igazság szabaddá tesz…” „Málenkij robot”, avagy ártatlanul, ítélet nélkül kényszermunkán a Szovjetunióban

A ceglédi hadifogolytábor egyik lágerrészlegének helyt adó huszár laktanya.

Donyec-medence (Donbasz)

ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A SZOVJETUNIÓ GUPVI LÁGEREIBEN

A málenkij robotosok a GUPVI, vagyis a Hadifogoly- és Internáltügyi Főparancsnokság több mint 2000 fő- és altáborát járták meg. A lágerek túlnyomó többsége a Szovjetunió európai részén helyezkedett el – ezen belül is az internáló táborok leginkább a dél-ukrajnai térségben, a Donyec-medencében, közkeletű nevén, Donbaszban, a Krím-félszigeten, valamint az Ural és a Kaukázus hegységnél.

A GUPVI szovjetunióbeli lágereiben több mint 4 millió külföldi katonát és civilt dolgoztattak, akiknek – a szovjet adatok szerint – 85%-a német, japán és magyar volt. 

Az élet- és munkakörülmények leginkább a lágerparancsnok személyétől függtek, valamint az éghajlati viszonyoktól. Mindezekkel együtt az évek múlásával folyamatosan javultak az élet- és munkakörülmények.

A különbségek ellenére a lágerélet mindenhol nyomort, kiszolgáltatottságot, megalázottságot, reménytelenséget és tömeges halálozást jelentett.

Az elhurcoltak a „vörös paradicsomban” tapasztalták meg, hogy a helyi lakosság is ugyanolyan kiszolgáltatott rabja az embertelen birodalomnak, mint ők, csak éppen a kerítés túlsó oldalán.

KOMMUNISTA PROPAGANDA

A magyar hadifoglyok oly jól és gondtalanul élnek a Szovjetunióban, hogy az emberben önkéntelenül feltámad az a kívánság: bár a Magyarországon élő magyarságnak volna olyan jó és gondtalan sora, mint a hadifoglyoknak” (Szabad Nép, 1948. augusztus 8.)

KONTRA VALÓSÁG       

„Megérkeztünk Donbaszba […] körülöttünk mindenfelé szénbányák. Ahogy kinyitották a vagont, láttuk, hogy fekete emberek jönnek, a kezükben kis lámpás, olyanok voltak, mint a kéményseprők. Összeszedtük a cókmókunkat, s a megpenészedett kenyérmaradékot kisöprögettük a vagonból. És akkor csaptuk össze a kezünket, mikor ezt a szemetet, penészmaradékot a vagon körül bámészkodó oroszok kezdték összekapkodni: Úristen, hova kerültünk mi?” (Takács Julianna németként internált)

A Szovjetunió hadifogoly- és internálótáborai, valamint hadifogolykórházainak területi megoszlása.

MEGÉRKEZÉS

„Mire megérkeztünk a fogolytáborba, tizenöt halottat szedtek le a szerelvényről. Behozták őket a lágerba, és csomóba rakták.” 

(Brenner Agneth erdélyi németként internált) 


ELHELYEZÉS

„Összenéztünk, hogy lehet itt feküdni? A fapriccsek tele voltak jéggel. Legalább 10 centis jég volt rajtuk, meg hó. Hát akkor próbáltuk a havat meg a jeget leszedni. Volt nálam két takaró, mondom az öcsémnek, az egyiket alánk tesszük és a másikkal takarózunk. Nem lehetett mást csinálni, ez a parancs. A fejvánkosunk a zsákunk volt, amiben volt élelem még.” 

(Hermann József németként internált)


ELLÁTÁS

A láger az első negyedév folyamán nem kapott burgonyát, sem zöldségfélét. Még nagyobb fennakadások vannak a betegek hússal, cukorral és tejtermékkel való ellátásában [mivel korábban sem kaptak].” 

(Részlet a 183-as számú hadifogolytábor parancsnokának 1945 első negyedévi jelentéséből.)

„Az élelmezés nagyon gyenge volt, mindig éhesek voltunk. Csalánleves, savanyú uborkaleves, káposztaleves, marharépaleves, marharépalevél-leves váltották egymást. Voltak, akik kutyákat, macskákat fogtak és azt ették. Ott már semmi sem számított. A halottakat keresztbe fektették a kocsi platóján, visszafelé meg a kenyeret hozták rajta. Még így is lesöpörtük a morzsákat és megettük.

 (Haász Katalin németként internált)


RUHÁZAT

„A fertőtlenítéstől szétmállott a ruhánk. Kaptunk helyette öreg, rongyos, foltos katonaruhát, zubbonyt és nadrágot.” 

(Zoller Gizella németként internált)

"Szétosztottak bennünket a barakkokban. Emeletes ágyak álltak benne, és tele volt poloskával meg tetűvel.”

(Haász Katalin németként internált)

Dupka Elek György (oroszul írva: Dupka Aleksz Georg) kárpátaljai elhurcolt személyi dossziéjának fedőlapja.

(Dupka György gyűjtése)


Nők mindennapi viselete a fogságban. 1948-ban készült propaganda fotó. 

(W. Müller Judit gyűjtése, Janus Pannonius Múzeum)

Mile József evőedénye – Urál, magnyitogorszki láger 

(Mile József egykori civil „hadifogoly” tulajdona, Kolozsvár)

Fogoly lábbeli 

(Rajzer György tulajdona, Rátka)

Fedeles pohár, amit konzervdobozból készítettek
a fogság utolsó évében.
(W. Müller Judit, Janus Pannonius Múzeum)

Egy katona hadifogolytól megörökölt alumínium katonacsajkája, rávésve a fogoly elhurcolásának útvonalával (Brassó, Foksány, Odessza), valamint egy fogságban készült kanál.

(Benkő Levente gyűjtése)

8. oldalgrid_view < >