„Az igazság szabaddá tesz…” „Málenkij robot”, avagy ártatlanul, ítélet nélkül kényszermunkán a Szovjetunióban
Donyec-medence (Donbasz)
ÉLETKÖRÜLMÉNYEK A SZOVJETUNIÓ GUPVI LÁGEREIBEN
A málenkij robotosok a GUPVI, vagyis a Hadifogoly- és Internáltügyi Főparancsnokság több mint 2000 fő- és altáborát járták meg. A lágerek túlnyomó többsége a Szovjetunió európai részén helyezkedett el – ezen belül is az internáló táborok leginkább a dél-ukrajnai térségben, a Donyec-medencében, közkeletű nevén, Donbaszban, a Krím-félszigeten, valamint az Ural és a Kaukázus hegységnél.
A GUPVI szovjetunióbeli lágereiben több mint 4 millió külföldi katonát és civilt dolgoztattak, akiknek – a szovjet adatok szerint – 85%-a német, japán és magyar volt.
Az élet- és munkakörülmények leginkább a lágerparancsnok személyétől függtek, valamint az éghajlati viszonyoktól. Mindezekkel együtt az
évek múlásával folyamatosan javultak az élet- és munkakörülmények.
A különbségek ellenére a lágerélet mindenhol nyomort, kiszolgáltatottságot, megalázottságot, reménytelenséget és tömeges halálozást jelentett.
Az elhurcoltak a „vörös paradicsomban” tapasztalták meg, hogy a helyi lakosság is ugyanolyan kiszolgáltatott rabja az embertelen birodalomnak, mint ők, csak éppen a kerítés túlsó oldalán.
KOMMUNISTA PROPAGANDA
„A magyar hadifoglyok oly jól és gondtalanul élnek a Szovjetunióban, hogy az emberben önkéntelenül feltámad az a kívánság: bár a Magyarországon élő magyarságnak volna olyan jó és gondtalan sora, mint a hadifoglyoknak” (Szabad Nép, 1948. augusztus 8.)
KONTRA VALÓSÁG
„Megérkeztünk Donbaszba […] körülöttünk mindenfelé szénbányák. Ahogy kinyitották a vagont, láttuk, hogy fekete emberek jönnek, a kezükben kis lámpás, olyanok voltak, mint a kéményseprők. Összeszedtük a cókmókunkat, s a megpenészedett kenyérmaradékot kisöprögettük a vagonból. És akkor csaptuk össze a kezünket, mikor ezt a szemetet, penészmaradékot a vagon körül bámészkodó oroszok kezdték összekapkodni: Úristen, hova kerültünk mi?” (Takács Julianna németként internált)
A Szovjetunió hadifogoly- és internálótáborai, valamint hadifogolykórházainak területi megoszlása.
MEGÉRKEZÉS
„Mire megérkeztünk a fogolytáborba, tizenöt halottat szedtek le a szerelvényről. Behozták őket a lágerba, és csomóba rakták.”
(Brenner Agneth erdélyi németként internált)
ELHELYEZÉS
„Összenéztünk, hogy lehet itt feküdni? A fapriccsek tele voltak jéggel. Legalább 10 centis jég volt rajtuk, meg hó. Hát akkor próbáltuk a havat meg a jeget leszedni. Volt nálam két takaró, mondom az öcsémnek, az egyiket alánk tesszük és a másikkal takarózunk. Nem lehetett mást csinálni, ez a parancs. A fejvánkosunk a zsákunk volt, amiben volt élelem még.”
(Hermann József németként internált)
ELLÁTÁS
„A láger az első negyedév folyamán nem kapott burgonyát, sem zöldségfélét. Még nagyobb fennakadások vannak a betegek hússal, cukorral és tejtermékkel való ellátásában [mivel korábban sem kaptak].”
(Részlet a 183-as számú hadifogolytábor parancsnokának 1945 első negyedévi jelentéséből.)
„Az élelmezés nagyon gyenge volt, mindig éhesek voltunk. Csalánleves, savanyú uborkaleves, káposztaleves, marharépaleves, marharépalevél-leves váltották egymást. Voltak, akik kutyákat, macskákat fogtak és azt ették. Ott már semmi sem számított. A halottakat keresztbe fektették a kocsi platóján, visszafelé meg a kenyeret hozták rajta. Még így is lesöpörtük a morzsákat és megettük.”
(Haász Katalin németként internált)
RUHÁZAT
„A fertőtlenítéstől szétmállott a ruhánk. Kaptunk helyette öreg, rongyos, foltos katonaruhát, zubbonyt és nadrágot.”
(Zoller Gizella németként internált)
"Szétosztottak bennünket a barakkokban. Emeletes ágyak álltak benne, és tele volt poloskával meg tetűvel.”
(Haász Katalin németként internált)
Dupka Elek György (oroszul írva: Dupka Aleksz Georg) kárpátaljai elhurcolt személyi dossziéjának fedőlapja.
(Dupka György gyűjtése)
Nők mindennapi viselete a fogságban. 1948-ban készült propaganda fotó.
(W. Müller Judit gyűjtése, Janus Pannonius Múzeum)
Mile József evőedénye – Urál, magnyitogorszki láger
(Mile József egykori civil „hadifogoly” tulajdona, Kolozsvár)
Fogoly lábbeli
(Rajzer György tulajdona, Rátka)
Fedeles pohár, amit konzervdobozból készítettek
a fogság utolsó évében.
(W. Müller Judit, Janus Pannonius Múzeum)
Egy katona hadifogolytól megörökölt alumínium katonacsajkája, rávésve a fogoly elhurcolásának útvonalával (Brassó, Foksány, Odessza), valamint egy fogságban készült kanál.
(Benkő Levente gyűjtése)